Frankfurt-Projekt

Frankfurt-Projekt

Időtartam: 2000-2005
A rendszerváltás óta eltelt másfél évtized egyik nemzetközileg is jelentős pillanatai közé tartozik az 1999-ben Magyarország vendégszereplésével megrendezett frankfurti könyvvásár. A frankfurti vendégszereplés alkalmat nyújtott arra, hogy Magyarország kultúrtörténeti bázisként mutatkozzon be. A könyvvásár magyarországi szereplését több mint ötezer külföldi recenzió, tanulmány, kritika értékelte, méltatta, bírálta. Kutatóprogramunkban a frankfurti könyvvásár által nemzetközileg generált országképet dolgoztuk fel. Az 1999-es könyvvásárral és az akkori országos vendégszerepléssel azonban nem ért véget az országimázs nemzetközi profiljának szándékos vagy szándékolatlan profilalakítása. A projekt tervezésekor számítottunk az újabb lehetséges sikerekre, s a folytonosság nevében elemeztük a Frankfurt utáni jelentős magyar kulturális eredményeket. Esterházy Péter, Darvasi László, Kertész Imre, Nádas Péter újabb műveinek elismerése, a két háború közötti magyar irodalom újbóli felfedezése, a szűnni nem akaró Márai Sándor és Szerb Antal reneszánsz mind célkitűzésünk gyakorlati megvalósításának szükségességét erősítette meg. Kutatómunkánkat négy tanulmánykötetben foglaltuk össze, két nemzetközi szemináriumon demonstráltuk. A kutatómunkát az egyetemi stúdiumba is integráltuk, megteremtve hallgatói érdeklődés és kutatói elvárás közös horizontját: szakdolgozatok születtek a témakörből, a projekt hallgatói résztvevői közül mára jó néhányan doktoranduszként folytatják kutatásaikat.

Kutatóprogramunk alapvetően arra a kérdésre kereste a választ, hogy manapság milyen érdeklődés mutatkozik az európai nyelvekre lefordított magyar irodalom iránt. Milyen gyökerekből táplálkozik ez az érdeklődés és milyen hatással volt erre az érdeklődésre az 1999-es kiemelt frankfurti szereplésünk Európa-szerte, a német nyelvterületen és azon kívül? Mit tehetünk azért, hogy a felkeltett érdeklődést ébren tartsuk, vagy ahol még nem sikerült volna a figyelmet magunk felé fordítani, ezt ott is elérjük. Három tanulmánykötetünk képet ad a következő, kultúraközvetítő kérdésekre: Vannak-e a magyar könyveknek jó fordítói, kiadói, könyvterjesztő hálózata? Vannak-e olyan olvasói, akik szakértelemmel írnak a lefordított könyveinkről, s elegen vannak-e azok az olvasók, akik megveszik őket? Mit tehetünk idehaza azért, hogy mindezek a feltételek minél teljesebb mértékben meglegyenek - minél több országban, minél több nyelvterületen. Mit tehetünk mi azért, hogy mindenképpen meglegyenek a szükséges és elégséges feltételek legalább ott, ahol irodalmi jelenlétünk hiánya károsan hathat vissza a magyar kultúrára is: a szomszédos országokban, s immár az Európai Unió államaiban is. Tanulmányköteteink információs gazdagsága, befogadáselméleti és műfordításkritikai megalapozottsága hozzájárulhat a külföldi magyar intézetek eredményesebb munkájához, a hazai nemzeti filológiákat oktató – kutató egyetemi tanszékek infrastruktúrájának bővíthetőségéhez, a ’saját’ irodalmi hagyományok és a ’másik’, az ’idegen’ kultúra közti dialogizálhatóság biztosításához.

A német befogadás feltételrendszeréről, működési elvéről Bernáth Árpád és Bombitz Attila szerkesztésében négy tanulmánykötet jelent meg, melyek értelmezői, kiegészítői a szépirodalmi alkotásoknak; információs gazdagságuk, befogadáselméleti és műfordításkritikai megalapozottságuk hozzájárulhat a külföldi magyar intézetek eredményesebb munkájához, a hazai nemzeti filológiákat oktató- kutató egyetemi tanszékek infrastruktúrájának bovíthetoségéhez, a ’saját’ irodalmi hagyományok és a ’másik’, az ’idegen’ kultúra közti párbeszéd biztosításához. Hiszen a berlini tartós jelenlét mellett az 1999-es könyvvásár magyarországi szereplése volt irodalom- és kultúraközvetítői esemény. És ezt több mint ötezer német nyelvű recenzió, tanulmány, kritika értékelte, méltatta, bírálta. A Frankfurt '99. Magyarország részvétele a könyvvásáron a német sajtó tükrében (Grimm Könyvkiadó, Szeged, 2002) a ’másik’, a német nyelvű kulturális intézményrendszerek felől vizsgálja saját értékkínálatunkat. Azt mutatja be, hogyan fogadta a németországi sajtó az 1999-es frankfurti díszvendégségen a magyar szereplést, miközben közread néhány olyan írást is, amely közvetlen hatással volt a fogadtatásra: Göncz Árpád és Esterházy Péter beszédét a vásár megnyitó ünnepségén, Kukorelly Endre frankfurti naplóját arról, hogyan érezte magát egy magyar író azon a vásáron, amelyen hangsúlyozottan az ő bőre volt a tét. A kötet a magyar megjelenéssel kapcsolatos, közel 2000 cikk tételes, válogatott bibliográfiáját is tartalmazza. A bibliográfia válogatott, amennyiben nem tartalmazza mindazokat a cikkeket, amelyek a kutatás számára a Szegedi Tudományegyetem Könyvtárának archívumában rendelkezésre állnak, de a szerkesztők szándéka szerint felöleli mindazt, ami az összképhez egyedi információval járul hozzá. Ezen túl az érdeklődőt segítendő különböző szempontú áttekintéseket ad a sajtóban megjelent anyagról. A szerzői kislexikonból megtudható például, hogy melyik aktuális német nyelvű megjelenésről mit írtak a lapok. A kötet a legkülönfélébb szempontok és témák alapján rögzíti Magyarország jelenlétét a német sajtóban. A tanulmányok láthatóvá teszik, hogy a német lapok korántsem a magyar irodalmi életről kívántak részletes elemzést bemutatni, hanem „mozaikszerűen” alkották meg a magyar politikai, gazdasági és szellemi élet képét. A kötet vizsgálja azokat az antológiákat is, amelyekben az önálló kötettel még nem rendelkező magyar írók munkái voltak olvashatók, és amelyek a magyar irodalmat valamilyen jellegzetes szempontból mutatják be. A kötet érdekessége, hogy figyelmet szentel a magyar irodalom ausztriai közvetítésének is, hiszen a magyar szellemi élet képe osztrák vonatkozásban egészen másként alakul mint a Német Szövetségi Köztársaságban, vagy éppen Svájcban, közös múltunk, megkerülhetetlen szomszédságunk és az osztrák kiadók feladatvállalása miatt.

A Magyar irodalmi jelenlét idegen kontextusban (Grimm Könyvkiadó, Szeged, 2003) már túlmutat a német befogadáson. Neves külföldi szakemberek adnak látleletet itt a magyar irodalom szerb, román, szlovák lengyel, orosz, bolgár, cseh, német, norvég, holland, olasz, spanyol, portugál, francia és angol jelenlétéről. Az írások azt igazolják, hogy az idegen nyelvekre fordított magyar irodalom gyakran azonos buzgalomból születik, mint saját fordításaink: Ilia Mihály írja a kötet előszavában: „az irodalomból lehet leginkább, legjobban megismerni egy nép lényegi tulajdonságait, magatartása, szelleme sajátosságait, tárgyi világát, ünnepeit. Ha tudjuk, hogy mint viselkedik, mint éli szokásait, a róla való vélekedésben ezt figyelembe vehetjük, nem sértjük meg, barátkozásra késztethetjük gesztusainkkal.” A tanulmányok az európai nyelvekre való fordítás anyagát közlik, de például a portugál anyag révén a magyar irodalom nyugati útjának egyik szála Brazíliába is elvezet. Hasonlóan a Frankfurt '99 kötet „dokumentáló” célkitűzéséhez, itt is pontos bibliográfia rögzíti a könyvvásár óta eltelt német nyelvű megjelenéseket. A tanulmányok – bár elsősorban a fordításra, illetve a művek kritikai fogadtatására koncentrálnak – az idegen szövegkörnyezetben megjelenő magyar anyag hatásaira is rákérdeznek. Éppen a szomszédos országokban megjelent fordítások számbavételekor fontos figyelni arra, hogy az ottani magyar írók művei hogyan kerülnek be a többségi nyelv körébe a fordítások révén, illetve hogyan segítik az úgynevezett anyaországi magyar irodalom esélyeit a megjelenésre. Kitérnek a tanulmányok arra is, hogy a fordított magyar irodalom miként illeszkedik a befogadó irodalom jelenkori kanonizációs törekvéseibe, van-e hatása, intonál-e vitát. Ebben a vonatkozásban a szerb fordítási beszámoló, mely Konrád György műveinek fordítását, kritikai visszhangját vizsgálja, elgondolkoztató jelenségeket tár föl: többek közt azt, hogy Konrád regényeinek, illetve esszéinek fordítása közép-európai vitát hívott elő. Részben ugyanilyen tanulságot emleget a portugál fordításokat elemzőírás, mely a magyar anyag idegen szövegkörnyezetben való megjelenését elemzi, fölvetve az intertextualitás kérdését. A hazai irodalmi értékítéleteink vagy ízlés-divatváltozásaink egy más nyelvi környezetben, más kultúra körében nem mindig érvényesek, sőt néha egészen más irányba térnek el. A kötet kitér az itthon kommersz, rózsaszín irodalomnak minősített művek európai sikerére, illetve az ilyen típusú régebbi szerzők hosszú idejű népszerűségére is. A tanulmánykötet anyaga a szépirodalmi fordításokra tér ki nagyobb részben, de néha föltunik az esszé, sőt a történelmi vagy néprajzi, „magyarságtudományi” szakmunka fordítása is. A kötet egésze – anyagát tekintve – különösen a jelenkori magyar próza gazdag fordítási és bizonyos kiadói, befogadói sikeréről számol be.

A Miért olvassák a németek a magyarokat? Befogadás és műfordítás (Grimm Könyvkiadó, Szeged, 2004) visszatér a német befogadás vizsgálatához. A tanulmánykötet a címéül szolgáló kérdést a „Mit olvasnak?” kérdésében tükrözteti, mely a fordításban és kiadásban érvényre jutó szempontok, rejtett előfeltevések, piaci stratégiák feltárására, a fordítás- és kiadáspolitikai kérdésekre helyezi a hangsúlyt. A kultúrtranszfer, akár közvetett, akár közvetlen módon, a nemzeti irodalmak fennmaradásának, illetve integrációjának egyik elengedhetetlen feltétele az egységesülő európai társadalomban. Mivel központi helyzeténél fogva a német befogadás kiemelkedő szerepet játszik e téren, ugyanakkor bizonyos témákat vagy szerzői életműveket illetően a magyartól eltérő elvásáráshorizonttal rendelkezik, fontos feladatnak tekintettük a kulturális ’sajátunk’ német recepciótörténetét nyomon követni. Az ’idegen’ preferenciák, olvasásmódok ismerete és elemzése a ’sajáton’ belüli eltérésekre vet fényt. Emellett arra is reflektálni kell, mi rendezi, rendezheti át az úgynevezett nemzeti irodalmi kánont és annak sajátos (megszokott) olvasásmódjait. Az elit-, illetve populáris kultúra közötti különbségtevés megkérdőjeleződése, a kulturális globalizáció és a mediális átalakulás olyan tényezők, amelyek nem csupán az irodalommal való elméleti foglalkozást változtatják meg, hanem újraértelmezik az irodalmi közvetítés intézményi feltételeit is. A magyar irodalom nyelvéből, történetéből, hagyományából következően e kulturális cserében mindeddig inkább felvevő szerepet játszott, holott, mint a közelmúlt sikerei mutatják, ha a saját nézőpontokhoz, elvárásokhoz képest megkésetten, vagy éppen váratlanul reflexióra kényszerítheti idegen olvasóját is. A magyar irodalom német hatástörténetének van egy aspektusa, mely a hazai irodalomtudományos diskurzusokban nem részesül kellő figyelemben: a kulturális csere nyelvi konstellációja. A kötet bevezető tanulmányai a huszadik századi magyar irodalom és német kultúra létrejött, megkésett és elmaradt találkozásairól értekeznek. A német nyelvű műfordításokat elemző tanulmányok az 1999-es Frankfurti Könyvvásárra megjelent, illetve ez alkalomból újra kiadott könyvekből válogatnak: Esterházy Péter, Nádas Péter, Kukorelly Endre, Terézia Mora, Bodor Ádám, Tar Sándor, Garaczi László, Kertész Imre, Krasznahorkai László, Láng Zsolt német nyelvű könyveinek ’saját’ és ’idegen’ olvasatát, fordíthatóságuk előfeltételeit, s az előfeltételek kritikai ellenőrzését vizsgálják. Az 1999-es könyvvásár óta eltelt néhány év ugyanis, akár a könyvvásár hátszelével, akár attól függetlenül, bizonyítja, hogy a magyar irodalom rendelkezik még „sikertörténettel”. A legfontosabb, Frankfurt utáni irodalmi sikerekhez tartoznak mai szerzőink közül Nádas Péter Saját halál , Esterházy Péter Harmonia cælestis és Javított kiadás , Márton László Árnyas főutca , Kertész Imre Felszámolás és Darvasi László A könnymutatványosok legendája című műveinek különösen érzékeny, német nyelvű befogadástörténete. A kötet egésze felhívja a figyelmet a kultúrák közötti fordítás problémáira, az irodalomközvetítői rendszer anomáliáira, s az egyes elemzések tanulságai jótékony hatással szolgálnak a kultúraközvetítés gyakorlatára.

A program negyedik kötete egyetlen írói életmű, Márai Sándor német megjelenésére összpontosít. Különös, hogy az 1999-es könyvvásártól számítva éppen egy posztumusz életmű kerül az általános érdeklődés középpontjába. Márai e megkésett német nyelvű recepciója önként kínálja a befogadás, a fordítás, a hatástörténet, a kultúrtranszfer kérdésfelvetéseit. A részletes műelemzések, a magyar és a német kritikai irodalom párhuzamos bemutatásai, a pontos bibliografálás egyaránt célja a Posztumusz reneszánsz. Tanulmányok Márai Sándor német nyelvű utóéletéhez (Grimm Könyvkiadó, Szeged, 2005) című munkának. Alaptanulmányok járják körül Márai kései német (és párhuzamosan európai) sikerének lehetséges előfeltételeit, korábbi fordításainak befogadástörténetét, és az 1999-es nagy német boom konzekvenciáit. Az elemző tanulmányok első körben a Christine Viragh által fordított három legsikeresebb Márai-könyv német recepciójának elemzését kínálja, s kiegészítésképpen egy-egy tanulmány azt is megvilágítja, mi lehet a német befogadás és a magyar hatástörténet kultúraközi azonossága és különbözősége. A gyertyák csonkig égnek , az Eszter hagyatéka, Az igazi és a Judit… és az utóhang kultúraközi elemzései ehhez a kérdésfelvetéshez járulnak hozzá. A kötet ezen kívül feltérképezi azokat a Márai-műveket, amelyek további jelentősebb visszhangra találtak e kései kiadástörténetben ( Zendülők, Csutora, Válás Budán, Vendégjáték Bolzanóban). Külön tanulmány foglalkozik a német befogadás egyik sarkalatos kérdésével, az önéletrajzi olvasat sokszor szándékolt félreértésével.

A Frankfurt-program kritikai visszhangja

Károlyi Csaba: A frankfurti láz után. Frankfurt '99. Magyarország vendégszereplése a könyvvásáron a német sajtó tükrében. Szerkesztette Bernáth Árpád és Bombitz Attila. In: Élet és Irodalom, 2003. március 28. p. 26.

Vilcsek Andrea: Az ember körülnéz és látja, hogy van egy nagy családja. Magyar irodalmi jelenlét idegen kontextusban. Szerkesztette Bernáth Árpád és Bombitz Attila. In: Új Könyvpiac, 2005/1-2. p. 8-10.

Péter, Zoltán: Warum lesen die Deutschen die Ungarn? Aspekte des Literaturbetriebs. Miért olvassák a németek a magyarokat? Befogadás és műfordítás. Herausgegeben von Árpád Bernáth und Attila Bombitz. In: Kakanien.ac.at 2005, http://www.kakanien.ac.at/rez/ZPeter3.pdf [2012. február 19.]

Gubicskó Ágnes: A siker komponensei: értékek vagy piaci törvények? Posztumusz reneszánsz. Tanulmányok Márai Sándor német nyelvű utóéletéhez. Szerkesztette Bernáth Árpád és Bombitz Attila. Grimm, Szeged, 2005. In: Irodalmi jelen, 2006/1. p. 22.

Bakonyi Veronika: Valamennyi más történet. Magyar irodalom idegen kontextusban. Frankfurt '99. Magyarország vendégszereplése a könyvvásáron a német sajtó tükrében. Szerkesztette Bernáth Árpád és Bombitz Attila; Magyar irodalmi jelenlét idegen kontextusban. Szerkesztette Bernáth Árpád és Bombitz Attila; Miért olvassák a németek a magyarokat? Befogadás és mufordítás. Szerkesztette Bernáth Árpád és Bombitz Attila; Posztumusz reneszánsz. Tanulmányok Márai Sándor német nyelvű utóéletéhez. Szerkesztette Bernáth Árpád és Bombitz Attila. In: Tiszatáj, 2006/1. pp. 70-75.

Hernádi Mária: Tengernagyok Frankfurtban. Frankfurt '99. Magyarország vendégszereplése a könyvvásáron a német sajtó tükrében. Szerkesztette Bernáth Árpád és Bombitz Attila; Magyar irodalmi jelenlét idegen kontextusban. Szerkesztette Bernáth Árpád és Bombitz Attila; Miért olvassák a németek a magyarokat? Befogadás és mufordítás. Szerkesztette Bernáth Árpád és Bombitz Attila; Posztumusz reneszánsz. Tanulmányok Márai Sándor német nyelvű utóéletéhez. Szerkesztette Bernáth Árpád és Bombitz Attila. In: Híd, 2006/1. pp. 114-117.

Gubicskó Ágnes: Irodalom és marketing. Frankfurt '99. Magyarország vendégszereplése a könyvvásáron a német sajtó tükrében. Szerkesztette Bernáth Árpád és Bombitz Attila; Magyar irodalmi jelenlét idegen kontextusban. Szerkesztette Bernáth Árpád és Bombitz Attila; Miért olvassák a németek a magyarokat? Befogadás és mufordítás. Szerkesztette Bernáth Árpád és Bombitz Attila; Posztumusz reneszánsz. Tanulmányok Márai Sándor német nyelvű utóéletéhez. Szerkesztette Bernáth Árpád és Bombitz Attila. In: Bárka, 2006/3. pp. 133-138.

Lorinczy Huba: A piacképes Márai és a bestsellerlista. Posztumusz reneszánsz. Tanulmányok Márai Sándor német nyelvű utóéletéhez. Szerkesztette Bernáth Árpád és Bombitz Attila. In: Muhely, 2006/3. pp. 78-82.

Fekete J. József: „Mit ér az irodalom, ha magyar?” Frankfurt '99. Magyarország vendégszereplése a könyvvásáron a német sajtó tükrében. Szerkesztette Bernáth Árpád és Bombitz Attila; Magyar irodalmi jelenlét idegen kontextusban. Szerkesztette Bernáth Árpád és Bombitz Attila; Miért olvassák a németek a magyarokat? Befogadás és mufordítás. Szerkesztette Bernáth Árpád és Bombitz Attila; Posztumusz reneszánsz. Tanulmányok Márai Sándor német nyelvű utóéletéhez. Szerkesztette Bernáth Árpád és Bombitz Attila. In: Forrás, 2006/5. pp. 106-111. = Uo.: In: Mit ér az irodalom, ha magyar? zEtna, Zenta, 2007, pp. 414-429.

Bodrogi Csongor: Posztumusz reneszánsz. Tanulmányok Márai Sándor német nyelvű utóéletéhez. Szerkesztette Bernáth Árpád és Bombitz Attila. In: Irodalomtörténeti Közlemények, 2010/4. pp. 378-382.

2018  SZTE Germanisztika   globbersthemes joomla templates